Szeparációs szorongás
Amikor a gadzik megkérdezik, hogy mit tegyek, ha szeparációs szorongása van a kutyámnak, azt szoktam javasolni, hogy készülj fel arra, hogy kevés esély van arra, hogy teljesen “meggyógyuljon”, és alakítsd úgy az életed, hogy ne kelljen egyedül hagyni a kutyát.
Miért mondom ezt? Tapasztalat… volt nekem egy csodálatos koromfekete németjuhászom, Bogár. 6 hónaposan került hozzám, akkor már súlyosan kialakult szeparációs szorongása volt. Mindent megpróbáltam, de kb. semmire nem jutottam, így egész életében vittem magammal, vagy szüleim vigyáztak rá.
De mi is az a szeparációs szorongás és milyen típusai vannak? A szeparációs szorongás az, amikor a gazdi távolléte stresszt vált ki a kutyából, és ettől különböző viselkedési problémákba “menekül”. A viselkedési probléma tulajdonképpen bármi lehet… ugatás, nyüszítés, rombolás, farokkergetés, stb. Bogárnál annyira súlyos volt, hogy amikor hozzám került, akkor 3 helyen volt véresre rágva a farka.
A szeparációs szorongás több ok miatt alakulhat ki. Egyik ok, hogy kölyök korban mindig mindenhova cipeli a gazdi a kutyát, soha nem hagyja magára, mindent együtt csinálnak. Ez természetesen ahhoz vezet, hogy később sem akar a gadzi nélkül lenni a kutya, illetve stresszes lesz, ha a gazdi nélkül kell lennie. Éppen ezért nagyon fontos már az első napoktól egyedüllétre szoktatni a kutyánkat. Másik ok, amikor a megváltozott élethelyzet váltja ki a szeparációs szorongást, például gyakori, ha egy pár különválik, és a kutya az egyik gazdival új helyre költözik. Ez türelemmel, és az új helyzethez való fokozatos szoktatással visszafordítható, de a gazdinak nagyon következetesnek és kitartónak kell lennie. Harmadik eset, ami Bogárnál is történt, hogy miután kikerült az alomból olyan körülmények közé került, ahol kevés volt neki az emberi kapcsolat. Szolgálati kutyának szánták, ezért napjai nagy részét kennelben töltötte, és csak a tréningek idejére vették ki. Mivel egy nagyon érzékeny lelkű kutyáról volt szó, ezért ez nagyon megviselte, hiszen nagyon vágyott arra, hogy az emberek közelében legyen. Soha nem tudtam nála a szeparációs szorongást visszafordítani, annak ellenére, hogy rengeteg módszert kipróbáltam. Eleinte még nagyon eltávolodni sem tudtam tőle, mert azonnal sírni kezdett. Aztán persze elértem, hogy ha látott engem, akkor bármilyen messzire ott tudtam hagyni, illetve szüleimnél is nagyon jól érezte magát.
Ebből is láthatjátok, hogy a szeparációs szorongás lehet nagyon súlyos, amikor szó szerint hozzá van nőve a kutya a gazdihoz, és egy lépést nem tudnak egymás nélkül tenni, de korlátozódhat arra is, hogy ha a gazdi elmegy otthonról, kizárólag akkor jelentkeznek a “tünetek”.
Mit lehet tenni a szeparációs szorongás enyhítésére? Először is fogadd el, hogy ez van, hogy ez egész életetekben végig fog kísérni! (Kivéve, ha az új szituáció miatt van, akkor van esély arra, hogy elhagyja a kutya.). Soha nem bántsd, ne szidd meg a kutyát, ha távollétedben rosszat csinált, mert semmi értelme. Inkább próbáld meg “átprogramozni”, ami viszont iszonyat munkát, kitartást, türelmet igényel, és sok csalódást fogsz átélni, mire eredményt érsz el. Természetesen a fokozatos szoktatás, nevelés az egyetlen megoldás. Először tanítsd meg a kutyádnak, hogy nem kell már attól idegesnek lennie, ha készülődni kezdesz az induláshoz. Figyeld meg, melyek azok a helyzetek, amiktől ideges lesz. Pl. öltözködés. Gyakorold ezeket a helyzeteket akkor is, amikor nem mész sehova, hogy megszokja azt, hogy pl. az öltözködés nem jelenti azt, hogy feltétlenül el fogsz menni otthonról. Ha ezek a szituációk már mennek, gyakoroljátok az ajtón kimenést. Nem kell mást csinálni, mint kimész az ajtón, és vissza. Itt azt tanítod a kutyádnak, hogy ha kimész, az nem jelenti azt , hogy el is mész. Amikor ez is megy, akkor kimész és becsukod az ajtót, de nem mész sehova. Pár másodperc utána visszamész, és ha nem hisztizett megdícséred. Aztán növeled a kint töltött időt. Aztán elmész az ajtótól, visszamész, majd növeled a távot, és az időt. Gondolom érthető a folyamat, hogyan kell felépíteni. Rengeteg türelem, idő kell hozzá, és azt gondolom kevés ember képes erre, és akkor sem biztos, hogy 100 % lesz az eredmény.
Összefoglalva: a szeparációs szorongás esetén nincs olyan módszer, ami 100%-os eredményt hozna, éppen ezért elsősorban ELŐZD MEG, hogy kialakuljon, másrészt, ha már kialakult, akkor KÉSZÜLJ FEL RÁ, hogy kutyád egész életében végig fog kísérni benneteket! Alakítsd úgy közös életeteket, hogy mindig legyen, akinél szükség esetén elhelyezheted a kutyát, egy barát, egy családtag, vagy kutyanapközi.