1000-ből 1 kutya – Bogár emlékére

Olyan gyorsan történt… néhány nap volt és el kellett engedni Bogárt. Olyan súlyos prosztatadaganata volt, hogy nem lehetett rajta segíteni…

Bogárt 2,5 éve mentettük Baranya megyéből, akkor kb. 8 éves lehetett. Fiatal korában az utcán élt, aztán egy idős néni befogadta, de mivel Bogár már megszokta, hogy az utcán van, folyton szökött. Így az élete nem volt biztonságban. Nálunk biztonságban élt, kapott egy saját kennelt, ahol a napjai nagy részét töltötte. Amikor időm volt, kiengedtem, játszott egyet barátnőjével Mázlival, majd amikor elég volt, visszasétált a kenneljébe. Soha nem hisztizett, örült minden pillanatnak és a nyugodt életnek. Többször próbáltuk örökbe adni sikertelenül, mert kinek kell egy nagytestű, fekete, szökős kutya? Aztán eljött a költözés ideje és azért, hogy biztonságban legyen, ameddig a kennelje átkerül az új helyre, kutyapanzióba vittük 3 napra, méghozzá a fehérvári állatkórházba pont azért, ha netán valami gond lenne vele, legyen állatorvos a közelben. Múlt csütörtökön nagy örömmel mentem érte és haza is hoztam. Megmutattam neki a kifutót, amit azért építettünk, hogy ott majd szabadon lehet, mert olyan magas a kerítés, hogy nem tud kimászni. Aztán betettem a kenneljébe, de láttam, hogy valami nincs rendben, nem tudott pisilni. Sajnos péntek reggelre sem változott, úgy hogy visszamentem vele az állatkórházban, azt gondoltam megfázott. 2,5 órán át katéterezték, infúziót, szurikat kapott, vért vettek tőle, mindent nyugodtan tűrt, és láthatóan jobban lett. Hazajöttünk és úgy tűnt minden rendben, de sajnos továbbra sem tudott pisilni. Szombaton visszavittem az állatkórházban, ahol azt javasolták, hagyjam ott, mert lehet műteni kell és hívni fognak, mi a helyzet. Vasárnap dél körül hívtak, hogy sajnos az ultrahang vizsgálaton kiderült, hogy rosszindulatú prosztatadaganata van, ami olyan előrehaladott már, hogy nem lehet rajta segíteni, mivel a további kezelések szenvedést okoznának neki. Bementem az állatkórházba, ahol Bogár a megszokott jókedvvel fogadott, de látszott rajta, hogy nincs jól… néhány nap alatt nagyon lefogyott, és nagyon fáradt is volt. Örömmel jött, csóvált és még az állatkórházban is jól érezte magát, mindenkinek örült, mindenkit szeretett és őt is mindenki megszerette. A doktornő megmutatta ultrahanggal a daganatokat és cisztákat, aztán eljött a legnehezebb pillanat. Végig ott voltam vele, ameddig átkelt a szivárványhídon, méltósággal, vidáman ment el… A doktornő csak annyit mondott, hogy 1000-ből 1 kutyánál fordul elő a rosszindulatú prosztata daganat és azt kérdezte, hogy miért mindig a jókkal történik ilyen?

Bogár 1000-ből 1 kutya volt… egy kutya, akit annak ellenére, hogy élete nagy részében bántottak, nem szerettek és sok rosszat tapasztalt, mégis feltétel nélküli szeretett mindenkit. Mindig vidám volt, mindennek örült, soha nem “panaszkodott”… Sajnálom, hogy már nem élvezhette az új helyünkön a nagy kifutót, amit miatta építettünk… Vigyázz magadra Bogár, találj új barátokat az égi falkában! Nélküled nem teljes a falka, és csak nézem az üres kennelt, de tudom, hogy neked így volt jobb…

Az utolsó mosoly Bogártól a búcsú előtt…